Evolution MegaLab háttér
A kutatók régóta vizsgálják a sávos csigákat és azt tapasztalták, hogy a sötét színű héjak gyakoribbak az erdős területeken ahol a háttér barna. Ezzel szemben a gyepeken a csigák általában világosabb színűek és jobban sávozottak. Ez a változatosság az alkalmazkodás jele a rejtő szín miatt.
A madarak sávos csigákat esznek (lásd GyIK)
Ebben kérjük a segítségét, hogy megtudhassuk, vajon a madarak okozta ragadozás még mindig fontos szerepet játszik-e. Ugyanis a rigók létszámában bizonyos helyeken drámai fogyatkozás volt tapasztalható az elmúlt 30 évben. Ha a környéken kevesebb az énekes rigó, akkor várhatóan a csigák színezete rejtőzködés tekintetében kevésbé lesz hűséges az adott környezethez mint korábban volt.
Klímaváltozás
A héjszínezetben földrajzi mintázatok is megfigyelhetők, amiről úgy gondoljuk, változhatott az elmúlt 30 év során az éghajlat melegedése miatt. A sötétebb héjak gyakoribbak az északi tájakon, mint a délieken. Úgy gondoljuk, ez azért lehet, mert a sötétebb héjak gyorsabban felmelegszenek a napon, így az állatok aktívabbak lehetnek mint a hidegebb területeken élő világosabb színű társaik.
Segítsen nekünk megállapítani, vajon a világos héjú csigák gyakoribbá váltak-e észak felé haladva a melegedő klíma hatására.
Evolúció (lásd GyIK)
Összegyűjtöttük a fellelhető történelmi felvételeket a sávos csigák héjmintázatáról. Több ezer van ezekből, legtöbbjüket több mint 30 éve gyűjtötték. Végezzen önálló vizsgálatot és amikor ön regisztrál és beviszi az adatait, a honlap automatikusan megkeresi az adatbázisban a történelmi adatokat, és megmutatja milyen változások történtek az adott területen. A kezdéshez látogasson el a Útmutató oldalra.